2010. március 12., péntek
üzenet a csillagközi miniromboló kapitányától.
mindenki megúszta a mai galaktikus ütközést és jelenetem a mini ürhajómnak egy haja szála sem görbült (amit én magam sem értek)..
történt, hogy a thökölyre kanyarodva, hirtelen elém ugrott (tuti egy másik galxisból) egy olyan útterelő oszlop...hát tnem terelt túl jól, mert egy dolog, hogy én észre sem vettem, de az egy másik, hogy tövestől repenettem ki a helyéről a villamosmegállóban várakozók közé...őőő...már elnézést kértem a helyi erőktől.. magam módjám...szőke a kormyán alá süllyedve..."bocsi"
2010. március 11., csütörtök
szőke korosodik..
addig nézegettem a tvében a ciki topshopot, míg képes voltam elhinni és megrendelni azt a csuda buvárszerkót, amit ha a rucid alá veszel, egy mértet belédprésel..nem taglalom: gondoltam szombat félelőtt a kutya nem jár be, na megveszem...mega ciki, méteres sor..persze minkdenki aptronicot (hasfeszesítő) meg mindenféle masszírozó szarokat vesz én meg csak imádkoztam, légyszi ne a srác szolgáljon ki..na így is sutyorogva mondtam a nőnek, kurva bátran, hogy jah egy fotózáshoz kell a cucc - ugye visszahozhatom, ha kicsi a slimandlift nevű csodát..na végűl 14 ezerért megvettem és egy feketét is adtak hozzá...örvendeztem vala és elképzeltem micsoda modell leszek én ebben...hmmm..az első baj ott kezdődött, hogy mivel térd felettig ér, szoknyával nem tudod felvenni, mert látszik..jah..nem is ott kezdődött..hanem ott, hogy fél óra alatt zokogóröhögésben húztam magamra..na a ruhát dobtam...oké farmer...jó..aztán elmentem benne bulizni..aki nem ismerné ez melltől majdnem térdig ér és rohadt nehéz levenni, felvenni..a 4.ital után tudtam, hogy bajban vagyok..a wcben majdnem összehugyoztam magam, mire lejött..később pedig a 7-8.ital után jöttek az igazi bajok..a buli végére már egy rémálom volt a kimenni pisilni..nehezített pályán magassarkúban billegve egy négyzetméteren..hát nem mondom, hogy nem estem keltem a budiban...
hmm..azóta nem vettem fel..amúgy nem is alakított rajtam, tehát nincs akkora baj, viszont valami pavlovi reflex fog el akárhányszor meglátom és tudom én abba még egyszer bele nem bújok..max szülés után..
ide kapcsolódik a mai teljesítményem:
folpackkal...aha..csak gondolom nem indulás előtt még otthon...hát birodalmi lépegetőben jutottam le az edzőterembe...
arról nem is szólok, hogy indulás előtt megkérdeztem a fiúm, látszik e..fel sem nézett a gépéből és mondta nemmmm...aha..a teremben meg megláttam a valóságot..pfff
na így élek én..
annyira bátor macskám van, hogy ma bejött egy teherautó az utcánkba, ő meg ijedtében az ágy alá bújt...na bmeg...
2010. március 10., szerda
a héten ballisztikus pályáról dobják ránk a melót, annak minden nyügével..tegnap a nap végére hiába igyekeztem, mint állat csak azt kellett látnom nem érek oda a salsa órámra. na ekkor elszakadt a cérnám és hipersebességre kapcsolva bolondultam meg, hogy ne mááá...mért nekem kell szívnom az ügyfeleim sötétsége miatt..detélleg..hazafelé összepirosoztam a kocsi lökhárítóját a tűzcsappal...már ki sem szálltam..gondoltam rohaggyonmegazisakiodarakta!!4 behajtanitiloson is átmenetm, egymás után..aztán összeszedtem a magassarkúm és felrohantam fél órás késéssel a tincitáncórámra, ahol senki sem nem volt, mert elmaradt, csak úgy mint múlt héten..na akkor gondoltam, hogy télleg rohaggyonmámegmindegyik!!
ma meg megint szépen teljesítünk..
2010. március 2., kedd
a szőke alkot c. sorozat:
ma kókuszos muffint sütöttem, vagyis azt szerettem volna..
na az kuka...
aztán a padlizsánkrémmel is lett valami..
így én smack levest ettem, a fiúm meg az olaszoktól rendelt..
én meg ma már nem nyúlok semmihez.
2010. február 22., hétfő
a tegnapi csodás napsütésért nem győztem elég hálás lenni...kár, hogy esküvő utáni másnapokat adtak, meghüléssel kompbinálva...
a kedvencem egyik srác: olyat hánytam, hogy le kellett fürdenem...muhahaha
halló..gyógyókaszting??
reggel az irodába tartva arra gondoltam, hogy na ez egy szép hosszú nap lesz és hogy nem lenne e jobb benyugtatózni előre magam..aztán arra gondoltam, ááá hát jedy vagyok..nos a casting 11 kor kezdődőtt 11:11 kor felmerült bennem a kérdés, hogy biztosan e meg tudok e bírkozni az emberekkel, akik egy kaputeleonon még a cég nevet sem találják meg..és akkor még nem is kérdeztek semmit...
2010. február 19., péntek
ennek a lady gagának nincs nadrágja? én még csak bugyiba láttam..
és ezt nem a nagymamám kérdezi, hanem én..
2010. február 15., hétfő
P2
rákóczikám kiszophatod!!!!
2010. február 9., kedd
hétvégi buliban..
haver: hali
én: hali...hmm...de furán nézel ki..ki van festve a szemed?
haver: aha, de csak alul..
én: öööö..jól áll, mindig kéne festened...
2010. február 7., vasárnap
jah...mondtam??járok szalszázni..imádom...most ez az egyik legklasszabb dolog az életemben..nagyon szeretnék jól megtanulni...végre valami, mai igazán leköt és érdekel...
jó az a része béna, hogy izzadóskezű, büdösszájú fiúval kellett a múltkor táncolnom, de cserébe összetaposgáltam jól a lábait..
2010. február 6., szombat
mindenki gondoskodhatna egy hajléktalanról...
a sarkon van egy öreg, aki mindig a lámpánál kéreget..valamiért bírom...sosem könyörög, sosem néz rád boci szemekkel kizsarolva a pénzt és sosem jópofáskodik, vagy agresszívkodik magában morogva, magát még jobban megalázva, mint sokan mások...persze azt is értem, mert zavaromban én is mindig hüjeségeket hordok össze- és amúgy is..de a szeme mégis mindent elárul..látszik rajta, hogy megbékélt a sorsával, elfogadta, hogy nehéz az élete..mégis maradt benne tartás..valahogy látom benne, hogy nem vár ő már semmit az emberektől, nem hisz ő már semmiben...pár éve egy súlyos karácsonykor is ott állt..emlékszem, nagyon be voltam zakkanva és egy ezrest adtam neki, meg hogy boldog karácsonyt..könnyes szemekkel nézett rám..persze én is bebőgtem és arra gondoltam..boldog???hmm...ha tudnád, hogy a meleg új autómban a szép ruháim alatt, én is elveszett vagyok, még ha máshogy is...
a minap találtam még voltférj cuccai között egy drága, szinte alig használt meleg téli bakancsot..levittem hát az öregnek..nem nagyon értette, de elrakta a koszos kemény műanyag zacskójába, (olyan, ami minden hajléktalannak van) amit általában az út széli tűzcspra akaszt... pár nap múlva kérdeztem, miért nem hordja?..azt mondta nagyon nehéz és neki érszűkületes a lába...aztán jött a nagyon hideg..az edzőteremben a futópadon alibizve, láttam meg a lámpánál (az edzőterem pont arra a kerszeteződésre éz) és rajta volt a cipő...nem is tudom, de olyan jó érzés öntött el...és azóta is hordja..jó érzés segíteni..
amúgy az öregnek van egy szőke lotyesza is, aki a másik kereszteződésben világítós mellényben kérincsél...ő nem annyira szimpi de együtt cukik..a múltkor a nő a koszos műanyagszatyorból (abból, ami minden hajléktalannak van) elővett két nagy karély kenyeret, de az egyikből kiesett valami felvágott..felvette és visszarakta a két szelet kenyér közé...akkor arra gondoltam, amikor már azt hiszed valami nem lehet méltatlanabb, akkor rájössz, hogy de simán...
persze utána eszembe jutott, hogy inkább a japánban kellett volna enni...ennyiiii..
csájniz szoció..
mindig szar ötlet kínait enni..azért ma rá tudtak tenni a srácok...annyira éhes voltam, hogy kösziittfogyasztom (csakaddmáide, ne mikrooozzz) volt..na..3 asztal..mögöttem egy kínai család, előttem egy kínai srác, aki az eladólánnyal evett plusz egy hangoskodó agresszív 6 körüli kiskínai, a tulaj fia, aki az asztalok között örjöng...mivel tegnap 5kor sikerült elaludnom, nem nagyon eröltettem az előre gondolkodást..na az eladólány laptopról egy zsé kategóriás kínai pop szart nyomatott, indokolatlanul és undvariatlanul hangosan, az előttem ülő srác 3 tányérból evett és a hal szálkáit, bőrét és némi zöldséget, meg nem tom még miket hanyagul az asztalra maga elé rendezete..itt megjegyzem télleg kifordult a belem és azon gondolkodtam, hogy télleg azzal nyugtatom magam, hogy ők is ezt eszik??...dehátnekiktökmindegybaszod!!a kis agresszor sem maradt tétlen...a kezében egy óriás műnyag játékpuskával magyarul megkérdezte, hogy az asztalomhoz ülhet e, majd a raktárból előhúzott egy igazi kínai papírdobozt, amin jócskán látszott, hogy a tengerentúl utazás koptatta..míg hangosan magába üvöltözött a dobozból előhuzott - többek között- egy gyereklaptopot...akkor már tiszta volt, hogy csak másodperceim vannak hátra (tesóm gyerekeinek is volt)..de persze még lenyügőzött, a csak egy ajtón jöttem be és mégis hova kerültem világ, így már csak arra lettem figyelmes, a kis anarhista laptopja, természetesen kínaiul beszél...ez már sok volt...közben a görényűl evő is felállt így az oda hányt ocsmány halmot nem tudtam nem látni és a kínai előadólány meg egy órás zöld valamivel a száján és a fogai közt ordibált a kiskreténnek, aki az asztalomat beboírtotta egy komplett kínai piaccal..a hátam mögött falatozó kínai családra már nem is mertem sandítani sem...léptem..
2010. február 5., péntek
béna..béna..
vvab tegnap lemondja a közös nőgyógyászhoz menést..
én elmegyek, de egy órával elnézem az időpontot, így 1 és fél órát várok..nyilván előttem csak terhesek...a dokit 2 éve dobtam, így begyónással kezdem...miben segíthetek?
- én egy szökevény vagyok...
ühhmm...nehezen kibogozzuk mivan..duma, formaságok, vizsgálat, ultrahang..
persze az én ultrahangképemen már megint nem gyerek van, hanem myoma..fasza..nekem miért kell mindenért más és több kört futni, mint akárkinek bárkinek??
hazamegyek...labszom az asztalra a paksamétát, tetején az ultrahangképpel..a fodrásznál eszembe jut a fium, aki hazamegy és meglátja...
aztán azon röhögcsélünk a csajokkal, hogy lehet mire hazamegyek, a kép mellett egy cetli van..leugrottam cigiért..
na persze az én fiúm igazi pasi, nem nagyon tünik fel neki semmi..a legszarabb, hogy kedvem sincs vele beszélni, arról hogy mi volt a dokinál..pedig elegem van szépen..
régebben mindig azt gondoltam, hogy én bizony nem bánok semmit, ha újra kezdhetném úgyanígy csinálnám (HÁT REMÉLEM NEM) és büszkén veregetem a magam hátát...nem így mostanában..na ja, adott hibaszázalékkal dolgozunk..
mondtam is a dokinak...jah többszörös szökevény vagyok, de csak ha totál összezavarnak, normális esetben nem esik nehezemre befejezni a dolgokat..
Persze megvitatjuk, hogy utolag meg könnyű okoskodni és hogy rendben ha már így lett, kifizetem az árát...csak ettől még nem lesz könnyebb..
kapaszkodnék abba, hogy de csodák és hogy másokkal is..de ma inkább végérvényesen rájövök, hogy ami másnak sikerül v másnál működik az nálam nagybetűs NEM!! vagy nem feltétlenül..és ami nálam működik vagy működhet az pedig másnál nem feltétlenül vagy egyáltalán nem...na most akkor ki hal meg utoljára?? a remény?? remény a mibe??? a vagy vagyba? a majd meglátjuk, ha márba??tök jó...fél nap alatt lefáradok, ha ezen kell rugoznom...megint csak a fatalizmusba szaladok...
2010. február 2., kedd
ok..fszom, végre előástam a kocsim a hó alól, még azt is eltűrve, hogy az egyik éppen felújítás alatt lévő lakásból egy engem bámuló festőgyerek, az ablakoból konkrétan nekem célolzva jópofáskodik a mobiljába szövegel arról, hogy egy csajszi (gyk:én) havat lapátol és hogy ő még ilyet nem is látott..nem mi??farok.
szóval nagy nehezen előásom a kocsit..hálelujjaaa..gondoltam, lesz ami lesz valahogy csak lejutok ha addig élek is...na és itt jön a csavar..jah..lemerült az aksi..hogy mitől az egy másik furmány, de egyszerre nem is tudok csak egy kérdéssel foglalkozni..na ez van mára..
2010. január 29., péntek
Mióta vált szokásunká ilyen felelőtlenül kihunyorítani az igazságot a nézőképből?mégis mit gondolounk minden reggel és minden este, amikor látjuk az utat, tisztán magunk előtt, mégis ücsörgünk gyáván a szélén..egy kapcsolat bonyulult..és csak a benne élő két ember számára lehet tiszta..azt megtanultuk, hogy ne itélkezzünk, még ha néha nehéz is, mégis a felnőttéváláshoz elengedthetetlen...
tegnap nagyon jót olvastam a csernustól...csak az a baj, hogy egy szó sem volt benne, amit ne tudnék magamtól is és mégis a faszom a gyávaságomba...és talán ez már nem is a gyávaságról szól..persze csak én tehetek az egészről és ellene is...tisztul a kép, napról napra és már valami nyugalom kezd megszállni és tudom, hogy ha lassan is de végűl mindig helyükre kerülnek a dolgok, de mostmár nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy ne tegyek magamért...
nehéz és télleg az...könnyebb volt 10 éve, vagy csak már nem emlékszünk a mindennapi harcainkta, de biztosan nem dimenzionáltuk túl...hiszek abban, hogy mindennek megvan az ára és mindenért megfizetünk.....
2010. január 28., csütörtök
sign???....
disturbing reality....
hmm...jobb ha ezen nem is gondolkodom
na jó! igazán türelmesen türtem eddig a hideget, de van az a pont, amikor elfogy a cérnám! ELÉG VOLT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
